MIÉRT NEM ÉRTJÜK MEG MILYEN EGYSZERŰ LEGYŐZNI EZT A HATALMAT?
Talán nemzetközi összehasonlítások híján nem tűnik fel, hogy relatíve milyen könnyű meghátrálásra kényszeríteni az orbáni hatalmat. Franciaországban például a sokkal erősebb sztrájk- és tüntetési kultúra miatt emberek millióit kell tartósan mobilizálni és már-már utcai harcokká kell fajulnia a konfliktusnak, hogy egy-egy kormány meghátráljon. Emlékszünk a netadóra? Nálunk 20-30 ezer ember békés demonstrációja is bőven elég lehet az érdekérvényesítéshez. Pikk-pakk.
Az ok egyszerű: külföldön is, de még inkább belföldön, a népvezér egész tekintélye és tekintélyuralmi rendszere annak a látszatnak a fenntartására épül, hogy a nép vele van, őt támogatja és legfeljebb marginális csőcselék lehet, aki lázongani próbál a nagy többség akarata és az ő személye ellen. Ennek a látszatnak a lerombolásához pedig már egyetlen olyan demonstráció is elég lehet, mely megtölti a Kossuth teret. Főleg ha mondjuk tanárok, egészségügyi, netán rendvédelmi dolgozók tüntetnek. Orbán rettenetesen fél a tömegek megjelenésétől (ahogy a nyilvános vitától is), mert csak addig tudja elhitetni a jónéppel, hogy ő és egyedül ő tudja képviselni érdekeit, amíg nincsenek látványosan tüntető néptömegek az utcán. Végső soron a nyilvánosság és maga a nép az, amitől legjobban fél egy népvezér, mert eleven cáfolatát adják az ő hatalmát legitimáló propagandának.
Ráadásul a rendőri erőszak alkalmazása különösen kényes téma Orbánnak, hiszen ellenlábasával, Gyurcsánnyal szemben éppen az volt a fő legitimációja, hogy a baloldal milyen elfogadhatatlan rendőri erőszakot alkalmazott a békés fideszes tüntetőkkel, illetve a néppel szemben 2006-ban. Szinte felfoghatatlan, eddig mennyire nem jött rá nálunk az istenadta nép, illetve különféle társadalmi szervezetek, hogy ez milyen gyenge pontja az orbáni hatalomnak és ezáltal milyen egyszerű lenne meghátrálásra bírni vagy hosszabb távon legyőzni.
A slussz poén az, hogy Orbánnak és hatalma jelenlegi haszonélvezőinek is feltehetően jobb lenne egy olyan demokratikus országban élni, mely jogaikat öntudatos állampolgárként megvédeni kész emberekből és erős, egymással szolidáris társadalmi közösségekből áll. A népvezérek nemcsak népüket csapják be, hanem önmagukat is, és a zsarnokság nem csak másoknak szörnyű mentális állapot, hanem bizonyos értelemben a zsarnoknak a legszörnyűbb – többnyire még hamarabb szokott leépülni szellemileg mint népe. A jogállam tehát a potenciális zsarnokot is megvédi saját zsarnokoskodása következményeitől, mert egyébként rendszerint pont úgy végzik, ahogyan másokkal bánnak el, amíg helyzetben vannak.